Amikor a kislányom még valóban kicsi volt, pár éves, még épp hogy járni tudott, és beszélni is alig, akkor kialakult nála egy mánia, miszerint iszonyatosan szerette a zsákbamacska játékokat. Akármilyen rendezvényen voltunk, ahol készültek a gyerekek számára ilyen lehetőséggel, azonnal lecsapott rá, és az volt a furcsa és egyben érdekes is, hogy sosem akart többet. Mindig csak egyet szeretett volna, és annak hihetetlen módon tudott örülni. A férjemmel mindig mosolyogtunk rajta, hogy a mi gyerekünk már pár évesen különcnek számít, hiszen mindenki a nagyon drága babák és játékok után kapkodna az ilyen rendezvényeken, és szinte alig tudják őket lebeszélni róla a szülők, ő pedig a néhány száz forintos zsákbamacska mellett dönt, amit ráadásul hihetetlen módon szeret és valóban szívből örül neki.
Persze azóta a kislányunk már majd hogy felnőtt, hiszen tizenéves kamasz, és már nem hogy a bálok, búcsúk és rendezvények nem velünk vannak látogatva, de szinte teljesen önálló, felnőtt gondolkodása van, és hát miért is zárnánk be, mi engedjük, had élje a saját életét. Persze természetesen mindaddig, amíg nem csinál valami butaságot vagy nem hágja át a szabályokat, de mivel ezt ő is tökéletesen tudja, nálunk a kamasz kor eddig kimerül a néha csúnyán válaszolás bűntettében, amit persze minden szituációban szigorúan kezelünk, hiszen úgy látjuk, hogy csak így működik és csak így válik be a közös élet és a közös munka.
Azért azt el kell áruljam, hogy karácsonykor az ajándékok között volt számára egy egészen különleges, hiszen rendeltem neki egy régi, nosztalgikus ajándékot egy avon zsákbamacska személyében. Hát egészen elképesztő érzések voltak a fa alatt, hiszen én is meghatódtam, hogy a lányom már akkora, hogy megható legyen számára egy ilyen, a régi időket és szép emlékeket felidéző apró ajándék. Nagyon örült neki és iszonyatosan széppé tette ez a pillanat az ünnepeket.